Első

Életemben először kell szembe néznem illetve gondoskodnom egy haldoklóról. Remélem elnézik nekem odafent hogy jelenleg azt kívánom hogy olyankor történjen meg amikor én nem vagyok ott. Túl korai lenne az 'élmény' vagy tapasztalat.
A lényeg a következő. Van egy páciens, Mavis, víz van a tüdején, a család nem akarja hogy kórházba vigyék, szörcsög, fuldoklik. Kap gyógyszert,de nem sokat segít. Tény, 83 éves, nem fiatal, nem tud mozogni, beszélni, enni, 1 hónapja mióta ott dolgozom, alig eszik, nem akar enni. Tegnap dolgoztam, ma szabadnapos vagyok, holnap hosszú napozom, nem épp kellemes hallgatni 13 órán keresztül valaki fuldoklását és most nem a saját kényelmemről beszélek, hanem a másik embert sajnálom, aki szenved. Megértem hogy nem akarja a család kórházba vinni és tovább húzni a vegetálását, de jelenleg olyan szenvedésen mehet keresztül amit senkinek nem kívánok. Óránként forgatjuk hogy könnyítsünk neki levegőt venni, emeljük a háttámlát stb., remélem nem sokáig fog már szenvedni.