Meló.

42-48 órát dolgozom egy héten 2 hét múlva 54-et. Én akartam így és imádom csinálni, minden nap más és más. Peti felmondott az étteremben uralkodó körülmények miatt. Nem részletezném, csak annyit hogy a tulajok éttermeiből majdnem az összes szakács felmondott. Szóval most én hajtok, eddig ő hajtott, egyszer csak sikerül tandem biciklire szállnunk. :) Eddig próbáltam nem megszeretni az otthonban lakókat ugyebár bármikor meghalhatnak, de nem tudok gépiesen hozzájuk állni, van aki tud, én nem. Van egy nénike aki egész nap minden percben azt akarja hogy szórakoztassuk, ha nem így van hangosan kiabál(nagyot hall), gurgulázva énekel, vagy csak hangoskodik. Ursula az egyik kedvencem 93 éves. Többször haza akart már velem jönni, csakhogy ezt a hangoskodást hajnal 3-kor is előadja, úgyhogy nem csempészem haza. Aztán ott van a 2 Doreen, az egyik igen nehéz természetű és csak kevés ápolót enged magához közel, a másik pedig egyfolytában mosolyog ha hozzászól valaki 85 évesek. Annyira aranyosak tudnak lenni, legtöbben babával alszanak, vagy plüss állattal. Joant is nagyon szeretem ő 97 éves, néha mamának hív, mert az hiszi hogy az anyja vagyok, kis harcos alig lehet le meg felöltöztetni annyira ragaszkodik a ruháihoz. :) Aztán ott van Gwen, ő tud járni és beszélni, nem is keveset, nagyot hall, de olyan poénjai vannak hogy csoda, sajnos agyilag már ő sincs a toppon 90-en túl van, ma reggel felkelt mivel épp a többieket öltöztettük ő pedig nem talált ruhát kikészítve, felhúzta a lábára a párnahuzatot, a fejére tette a mamuszt és kiszambázott a hallba, próbál segíteni, eljátsza hogy ő is nővér, csakhogy valahogy nem igazán sikerül neki már egy kardigánt sem feladni a másikra, a múltkor 30 percen keresztül próbálta, de nem sikerült neki, de ilyenkor olyan aranyos mert látszik rajta hogy próbálja,csakhogy az agya már nem rakja össze a dolgokat. kaptunk 1 szál legényt aki 3 napja töltötte a 88-at, Cliff. Imádom, szereti a lányokat hajkurászni a járókerettel, már amikor hajlandó felállni, egyik nap lent van másiknap fent, néha nem bírunk vele, néha meg úgy kell kihúzni belőle pár szót.16-an vannak a szinten ahol én vagyok. 4 ápoló van reggel és 3 délután, nem sok, ugyanis 90% sem járni sem mozogni nem tud. Öltöztetés, mosdatás, pelenkázás, ágynemű csere, reggeliztetés, itatás 4 embernek 4 órájába telik, majd elpakoljuk a kimosott ruhákat, van egy fél óra szünet, majd ebédeltetés,pelenka csere akinél szükséges, néhány embert ágyba dugni, majd vacsora 5:00-kor 6-kor elkezdjük őket letenni aludni és 8:30-ra végzünk. Fárasztó, de megéri, főleg olyankor mikor etetem valamelyiket és néha visszajönnek 1-1 pillanatra az álomvilágból ahol vannak és látszik a szemükön hogy most észnél vannak és megköszöni hogy etetem vagy épp mosdatom,megsimogatja a kezem vagy épp az arcához szorítja olyankor el tudnám magam sírni.