Állampolgárság

Jövőre leszünk itt 5 éve. Gyorsan elszaladt ez az idő. Az ok amiért kijöttünk(otthoni helyzet) sajnos nem változott, sőt csak romlott és szerintem változni sosem fog. Tavaly még gondolkoztunk rajta hogy akkor a kettős állampolgárságot vegyük fel vagy sem, mert azért Petya még tanulhatna otthon az egyetemen mindenféle probléma nélkül, de a politikai történések miatt inkább amellett döntöttünk hogy angolok leszünk. A teszten nem biztos hogy átmegyünk, mert tuti lesz ki tud meginni több bort vodkával vetélkedő miközben focival dekázunk, hogy az angol standardnek megfeleljünk, vagy hogy a teás csésze felemelése közben automatikusan elpattan e a kisújjunk a csésze fülétől vagy sem miközben uborkás szendvicset majszolunk. Ahhoz hogy megkapjuk az állampolgárságot le kell perkálni egy szép kis összeget díjként azután hogy itt laktunk és dolgoztunk minimum 5 évig, hármunknak ez 2300 font(*360-al = forint),átmenni a teszten és letenni az esküt. Persze valószínű ki kell majd tölteni egy 600 oldalas nyomtatványt is, de lehet hogy majd 60 font/ fő ezt elintézi nekem a polgármesteri hivatal. Előnye, ha megkérdezik hogy mi az állampolgárságom, nem kell elviselnem többet azt hogy a lengyelekkel(akik szarnak megtanulni angolul és beilleszkedni) és a román kolduló cigányokkal együtt lekeleteurópaizzanak és azt higgyék hogy segélyen élek,vagy egy lapon említeni azokkal a magyarokkal kik ide is csak bajt keverni jönnek és a legfontosabb Nem fogják a gyerekemet cikizni és kiközösíteni majd középiskolában mert nem angol(kiejtése tökéletes), még 2 év az általános suli azt csak kibírja. Itt tudják hogy magyar és a gyerekek a szülőknek köszönhetően nem igazán barátságosak vele. Persze vannak kivételek. De volt már problémánk belőle hogy nagyobb gyerekek bántották a szünetben emiatt. Szomorúnak kellene lennem mert mégis csak azt adom fel amire valójában büszkének kellene lennem, de akkor a múltban élnék. Igen anno volt egy Magyarország amire büszkének lehetett lenni, anno 1848-ban és előtte, azóta csak lecsúszott köszönhetően a politikának és az embereknek akik ezt lehetővé tették és nincs mire büszkének lenni. Nem ajánlanám szívesen külföldieknek hogy menjenek és látogassanak el a Hazámba, mikor minden porcikám tiltakozik az ellen hogy haza látogassunk. Nem akarom a szomorú befordult arcokat látni és a 'nem hiába születetteket' kerülgetni az utcán arra várva mikor rabolnak ki vagy veszik le a gyerekemről a ruhát a játszótéren. Ott van a múltam, itt van a jelenem és ki tudja mit hoz majd a jövő. Büszke leszek-e majd arra hogy angol vagyok? Nem. Ez egy kényszer megoldás az ellen hogy valaha is arra kényszerítse a politika hogy haza kellessen menni és esetleg otthon élni. Legbelül mindig is egy hontalan magyar maradok.